L’INCOGNITO comme principe esthétique ? Scandaleux !

http://www.fca-fr.com/actualites/m-plfy-incognito

 

Vernissage le mardi 1er septembre 2015 à 18h

L’INCOGNITO comme principe esthétique ? Scandaleux !

Voilà des années que l’artiste austro-hongroise travaille autour du thème « être et paraître ». Ses séries de masques, qui ont été exposées à Vienne et Berlin, thématisent la simulation et la prise de position, le temporel et l’archaïque. Le thème de « l’incognito » était déjà présent dans ces masques. Mais, depuis 2013, il n’est plus une simple thématique, il n’est plus « caché ». Les œuvres de M.Pálfy, modifiées par la technologie, ont un pouvoir magique car la cohérence dissimulée dans leur apparente diversité prend une signification universelle. Elle cherche, sur l’écran, à créer de l’essentiel avec du traditionnel, c’est-à-dire à saisir la vérité et l’essence des visages, des corps et des paysages dans leur pluralité même.

Le « Digital-Mixed-Media by M.Pálfy » est ainsi, entre autres, une méthode tout à fait nouvelle : artiste et public se voient offrir non pas une seule image, mais d’innombrables possibilités de variations de formes et de couleurs. Tout artiste pourrait aussi se servir de cette technique! La diversitè scandaleuse !

Ces modifications numériques, cette variabilité de l’œuvre sont d’une importance capitale en ce nouveau millénaire et peuvent encore être déclinées grâce aux nouvelles techniques d’impression (l’impression pigmentaire sur verre, à tout moment,  d’obtenir les dimensions et les variations chromatiques que l’on désire). C’est une lithographie moderne, celle du nouveau millénaire !

En outre, cette « lithographie ultra-moderne du nouveau millénaire » peut, à l’instar des photos, être enregistrée sur un disque dur et se prête excellemment bien à l’affichage sur écran plat, aussi M. Pálfy nomme-t-elle sa technique de reproduction et d’affichage « Screenographie ». Jusque-là, ce terme était surtout utilisé dans le milieu de la photographie : c’est ainsi que le photographe allemand Ansgar Maria van Treeck avait baptisé ses « photographies arbitraires ». Mais la « Screenographie by M.Pálfy » réconcilie la peinture classique et la peinture numérique. Les images numériques se voient « re-traditionalisées », quant aux œuvres traditionnelles, elles sont transformées en séries numériques. Depuis peu, l’artiste viennoise travaille de pair avec un éditeur de logiciels pour que les écrans des salles d’exposition diffusent aux visiteurs, assaillis de stimuli visuels, les couleurs et les variations les plus somptueuses.

La dialectique science-technologie-art présente et tangible dans les œuvres exposées dans la galerie offre au visiteur un voyage visuel inédit et captivant. A Paris, l’artiste présente Screenographie, Digital Mixed Media, ainsi que les œuvres re-traditionalisées.

Galerie Étienne de Causans
25 rue de Seine, 75006 Paris
Tél. : 01 43 26 54 48
Horaires : de 11h à 13h et de 14h30 à 19h00 (sauf lundi matin)

www.mpalfy.com
www.facebook.com/ScreenographyArt
blog.mpalfy.com
 

A Mednyánszky-Társaság elnökének, Breznay Andrásnak szóló e-mail, 2015. július 20-án

András,
csupa láng vagyok, dolgozom, hihetetlen örömmel, hogy felfedeztem valamit magamnak, amit 2013 óta titokban kellett tartanom, hogy nehogy ne én legyek az első, akinek a nevéhez fűződik majd a screenográfia, amit az új évezred lithográfiájának tartok (amazt megalkotta a művész és egy jó nyomda kinyomtatta, emezt számítógépen alkotom meg, de a reális, fizikailag létező képeim rejlenek a digitális variációk mögött: egy jó nyomda üvegre nyomja, számozható, limitált példányszámban sokszorosítható, minél alacsonyabb a példányszám, annál értékesebb a screenográfia).
A screenográfiát bármely művész a saját stílusához igazíthatja, felhasználhatja.

Ezért fogtam vissza magam és próbáltam nem elárulni senkinek (nektek sem), hogy mivel próbálkozom már jó ideje. Úgy éreztem, nagyon innovatív a dolog, addig, amíg egy neves galéria fel nem karolja, nem szabad beszélni róla. Két éve még neve sem volt a művészi innovációmnak, az idén találtam rá a film- és fotóművészetben más jelentésben használt, de még nem elkoptatott fogalomra.

A Qualysoft igazgatójával 2014 elején  találkoztam és azóta gondolkozom róla, hogy a screenográfiáimat kiválóan lehetne a kor újszerűbb kiállításain képernyőkön is futtatni, ami különleges művészeti élményhez juttatja a virtuális vizuális ingerekhez szoktatott közönséget.

Feltétlenül a világba akartam kivinni, hogy az enyém maradjon az ötlet, akkor is, ha szívesen megosztanám a kollégákkal. Ezért minden: önkínzás, hallgatás, Párizs… Azon a júliusi napon, kb. 10 nappal ezelőtt, amikor egy párizsi művészeti folyóiratban egy rövid kis írás jelent meg rólam ill. a screenográfiás kiállításról, startoltam egy bloggal, felmentem a facebook-ra (egészen új vagyok ott, nincs még két hete, kérlek, lájkoljátok a ScreenographyArt-oldalt :), szóval beszélek róla, hogy beszéljenek róla, beszéljünk róla.

A SOKFÉLESÉG FORRADALMA az én személyes művészi fejlődésemben vezetett el a screenográfiákhoz, mint a variációk, formák és színek virtuális özönéhez, amelyek mögött inkognitóban minden esetben a reális világban megszenvedett és megalkotott művem rejtezik. Esztétikai fogalom-e az “inkognitó”? Számomra az. De miért ne teremthetnénk új fogalmakat? Valamikor meg kell újítani a régieket…?!
No igen. A bécsi kiállítás a Saturn-Towerben 2015. június 25-én volt az első alkalom, hogy nyilvánosan is megjelentem a limitált üvegnyomat-sorozatok első darabjaival.

2015. szeptember elsején vár a párizsi kiállítás, vár a rue de Seine, a híres “galériák utcája”. Ott kb.300 screenográfiámat 5 képernyőn, üvegnyomatokban és azok re-tradicionalizált változataiban szeretném bemutatni, így együtt “Weltneuheit”! Nem a tematika, hanem ez az új, innovatív technika áll majd a középpontban. Kíváncsian várom, hogy mit szól a világ…

és ezzel
“elindulok az Istenek ellen, a szívem nem remeg, könnyű fehér ruhában” (József Attila)

Szép nyarat kívánok.

Szeretettel

M.Pálfy: Akt blond digi, 2013-2015, 20 x 20 cm
Screenographie
Original Digital-Druck auf Glas, schwebend gerahmt
Limitierte Auflage 1/20

 

ohne Rahmen

 

„Was heißt Screenographie schwebend gerahmt“, fragte meine Mutter beim Kaffeetrinken, „das habe ich in deinem Katalog gelesen“.

„Schau, Mama“, sagte ich, „ich zeige dir eine Screenographie, schwebend gerahmt.  Siehst du, so einfach, zeitlos und doch so modern ist das:

Zwischen dem edlen Digital-Glasdruck und der Rückwand des weißen, in Italien angefertigten Rahmens  ist ein Stück Distanzholz. So wirft das Glasbild einen spannenden Schatten, es scheint im Rahmen zu „schweben“. Kleinere Screenographien wie diese wirken schwebend gerahmt viel besser, als  unter einem anderen Glas und Passepartout gesteckt!“

„Aha“, sagte meine Mutter. „Aber ich kenne diese Aktstudie von dir von früher, das war doch eine Zeichnung auf Papier mit Kohle! 70 x 70 cm-Format ! Was ist mit der Zeichnung passiert, wie kommt die auf diese 20 x 20 cm Glasfläche, wieso ist sie blau, wieso ist sie so „entflammt“?

„Weißt du, Mama, das lebendige Modell habe ich damals, 2013 wirklich auf Papier gezeichnet. Meine Aktstudie habe ich aber sofort fotografiert, das Foto von ihr digitalisiert, gespeichert. Als mich meine künstlerische Intention zu neuen, revolutionären Wegen führte, habe ich im Jänner 2015 mein Aktbild mit Bildbearbeitungsprogramm am Bildschirm so lange gefiltert, verändert, bis sie so geworden ist wie du sie siehst: vor Sehnsucht glühend und trotzdem kühl. „

„So gefällt mir das Bild viel besser“, sagte meine Mutter, „schließlich musst du immer neue Wege finden, aber wieso nennst du diesen Glasdruck Screenographie? Vor zwei Jahren hast du so eine Nackerte noch als Aktstudie bezeichnet.“

„Nun, Mama, pass auf: Etwas, was nur virtuell existiert, nur am Bildschirm,  kannst du nicht im Wohnzimmer aufhängen, stimmt?“

„Doch, doch“, sagt sie und dabei betont, dass sie an Hand meiner Facebook-Seite  schon versteht, dass man virtuell existierende Bilder wohl aufhängen kann. „Ich habe doch diese gerahmten Fernseher dort gesehen, da schaut dein virtuelles Bild wie ein reales aus. Und sogar mehrere solche waren dort aufgehängt. Und die heißen auf Englisch Flatscreen, nicht wahr? Also am Bildschirm geschaffen, am Bildschirm verändert, für den Flat-Screen Full-HD gemacht – eh klar, dass du diese virtuellen Aktbilder Screenographie nennst. Gibst du mir die Datei, dann zeige ich sie meiner Nachbarin auf Tablet“, sagte sie, meine stolze Mutter. „Außerdem, auf Glas gedruckt schaut das digital erschaffene Bild selbst ein bisschen wie die Oberfläche von einem Tablet und gar nicht wie Zeichnungen von damals aus. Ist eigentlich ein Original-Digital-Glasdruck so etwas wie eine Originalzeichnung vom früheren Jahrhundert, aus meiner Zeit? Wie eine moderne Lithographie? Aha… Gute Idee: so ein kleiner Digitaldruck auf Glas, schwebend gerahmt, glänzend wie ein Smartphone. Traditionelles Motiv, moderne Lösung.Aber ich würde dieses Bild trotzdem nicht im Wohnzimmer aufhängen.“

„Ach, nein? Warum nicht?“

„Weil ich es eher im SCHLAFZIMMER aufhängen würde“, verkündete sie mit der Stimme einer Siegerin und trank ihren Kaffee.

Screenography is the lithography of the new millennium

You can take screenographies with you wherever you go!

Screenography is created digitally and can be viewed on smartphones, tablets, notebooks and TV screens of any size, but it is more than that:

If you want your screenography not only virtually, but in physical form, you can have it on glass to hang it floating on the wall.

Screenography is the lithography of the new millennium:

Replicated on glass via digital print, numbered (where the printed amount is limited, and a copy is worth more depending on how small the print run was).

Screenography enables digital transformation: a diversity of forms and colours.

Screenography is re-traditionalisable: you can also have its transformation painted on canvas.

Discover screenography by M.Pálfy!
www.mpalfy.com